Hurkás, gömbölyded babák, puszilnivaló lábacskákkal, gödröcskés arccal: zabálnivaló báj, amit tényleg megállás nélkül puszilgatnál. Aztán egy ponton eszedbe jut: normális ez?
Igen, semmi vész, ez teljesen normális. Igazolja az evolúció, a biológia, rengeteg kutatás. Nem csak normális, de egészséges is.
A babákat úgy tervezték, hogy te beleszeress. A hatalmas tekintetek, a cuki orrok, a piros kis szájacskák, a hurkás karok és lábak mind-mind annyira édesek, hogy te ölelni, óvni, vigyázni akarod őket szünet nélkül.
Ez része annak az evolúciós folyamatnak, amely során alakul a kapcsolat, egy természetes kötődés, jó érzéseket kelt mind a babában, mind az anyában. Az ölelgetés, puszilgatás segít levezetni az érzelmi túltöltöttséget, a felszabaduló energiát.
Több kutatás is vizsgálta a törődés érzésének biológiai eredetét, a neuro-biológiai magyarázatot arra, hogy miért érezzük ezeket a késztetéseket. így jöttek rá, hogy tulajdonképpen úgy vagyunk bedrótozva, hogy vonzzon minket egy baba látványa, hogy törődni akarjunk vele, hogy meg akarjuk zabálni.
Biológiai háttér
Az etológia az emberi viselkedést és a társas szerveződést biológiai nézőpontból vizsgáló tudományág. Egyik képviselője, Konrad Lorenz határozta meg a “babaséma” fogalmát: a kerek arcocskákat, nagy szemeket, nagy homlokot, kicsit állat a cuki, vagyis a baba fogalmával kapcsoljuk össze. Nézd csak meg a mesehősöket, vagy akár a reklámokat – ezekre az attribútumokra játszanak rá, minél erősebb a babaséma faktor, annál bájosabbnak találjuk.
A babséma hatása belénk van kódolva: egy kutatásban 122 egyetemistát vizsgáltak, akiknek képeket mutogattak csecsemőkről. A fotókat manipulálták, voltak olyanok, amelyekben magas volt a babaséma faktor (tehát a kerek arcocska, nagy szemek, stb.), és voltak olyanok, amelyekben alacsony. A képek megnézése után az egyetemistáknak arra kellett válaszolniuk, hogy melyik csecsemővel kapcsolatban érzik a legerősebben a törődés vágyát, és melyiket találják a legcukibbnak. A magas babaséma faktorral rendelkező képek iránt erősebb volt ez az érzés.
Más kutatásokban azt is találták, hogy a nők nagyobb arányban motiváltak a babákkal való törődésre, mint a férfiak. A nők tehát intenzívebben reagálnak a babasémára, mint a férfiak.
Egy másik kutatásban 16 nőnek, akik még nem szültek korábban, ugyanazokat a baba-fotókat mutogatták, melyeket már fentebb említettünk. A vizsgálat közben az agyműködésüket vizsgálták. Azt találták, hogy minél magasabb a babaséma faktor, annál jobban aktiválódott a mezokortikolimbikus rendszer, amely a jutalmazással áll kapcsolatban.
Amikor a magas babaséma faktorral rendelkező képeket nézték, a szervezet dopamint bocsátott ki, ami biztosítja a motivációt a törődő viselkedéshez. Az, hogy a mezokortikolimbikus rendszer ilyen módon reagál, azt bizonyítja, hogy biológiai alapjai vannak annak, hogy a babák iránt törődést érzünk.
Szóval, ez a cukiság arra motivál minket, hogy törődjünk azzal, ami babának látszik – viszont túl is stimulál, innen jön az érzés: megzabálom!
Miért éppen a megzabálás?
Egy másik kutatásban azt is megvizsgálták, hogy azok a dolgok, amik a cukiságukkal túl erős jóérzéseket stimulálnak bennünk – ilyen például a babaséma is -, akkor az agresszív reakciót vált ki belőlünk. Bizony, ha egy baba túl aranyos, és bennünk extrém magas jóérzéseket vált ki, akkor a reakció átfordul, belecsípkedünk az arcába, vagy olyat mondunk, hogy megzabállak. Tulajdonképpen olyan intenzív boldogságot érzünk, hogy az egy erőszakos impulzusban ölt testet.
Nem csak a rossz, de a túl jó érzések is stressz hormon termelődését okozzák, és ezeket az érzéseket le kell vezetnünk, hogy visszaállítsuk az egyensúlyt. Ennek sok módja van, a kutatók most azt mondják, hogy az agyonpuszilgatás is az egyik. Amikor éppen “megzabálod”, akkor levezeted azt a túl sok jó érzést, amit miatta érzel, és amivel már nem tudsz mit kezdeni.
Ez egy jó dolog: ha túlárad benned a baba által okozott jóérzés, és bestresszelsz a túl sok jótól, akkor csökken a figyelmed, a reakcióidőd. Le kell tudnod vezetni, hogy ismét higgadt legyél, és készenlétben állj, amikor óvni kell a gyerkőcöt.
Elképesztően összetett az, ahogy az érzéseket kezeljük, és ahogy a szervezetünk stimulálja az ingereket, amikkel vissza tudjuk állítani a normális állapotot. A baba cukisága már biológiai alapon is kiváltja belőled, hogy törődni akarj vele, viszont a túláradó érzések arra is késztetnek, hogy összepuszilgasd. Ne fogd vissza magad! Így kiegyensúlyozottabb ember leszel, amitől pedig jobb szülő is!
Forrás: mother.ly