Az elmúlt hétvégén egy baráti házaspárt vártunk vendégségbe. Izgatottan gondolkodtam, hogy mi finomat is készítsek vacsorára, amikor beugrott, hogy a barátaink másfél éve vegetáriánusok. Zöldséges pizza került hát az asztalra, én gyúrtam a tésztát is hozzá, isteni finom lett.
Egy éve házasodtak össze, babát szeretnének, volt hát közös téma bőven. Vacsora közben ugrott be egy kérdés, amit aztán jól ki is tárgyaltunk: a leendő gyerekeiket is vegánoknak fogják nevelni?
Megmondom őszintén, én óriási húsimádó vagyok. Vagyis inkább mindenimádó: hús, hal, tengeri herkentyűk, zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek…nálunk minden elfogy, a kétéves fiunk a BLW-nek és a példamutatásnak köszönhetően nagyon jó evő. Szeretünk enni, a minőségi alapanyagokra nagyon odafigyelek, mert szerintem az a lelke mindennek. Imádok henteshez járni, már egészen összehaverkodtunk, mindig a legszebb marha hátszínt kapom tőle.
Abszolút tiszteletben tartom a vegetarianizmust, lelkes állatvédőként teljesen megértem, ha valaki lemond az állati alapanyagok fogyasztásáról. Én azonban nem lennék rá képes, és bár elfogadom, ha valaki nem eszik húst, mégis kicsit nehezen tudom elképzelni, hogyan lehet ezen ízek nélkül élni, és hogyan lehetséges fenntartani az egyensúlyt a szervezetben. Persze tisztában vagyok azzal, hogy ma már nem bonyolult dolog növényi alapú, kiegyensúlyozott életmódot folytatni.
Van viszont egy kérdés, ami bennem motoszkál: a vegán szülők jól teszik vajon, hogy vegán gyerekeket nevelnek? Nem fosztják-e meg a gyerekeiket a táplálkozás egy olyan részétől, ami igazából az ember normál működéséhez szükséges lenne, legalábbis az evolúció szerint?
Erről beszélgettünk a barátainkkal is: ha majd egyszer hozzátáplálásra kerül a sor, mit fognak csinálni? Azt mondták, hogy mivel annyira undorodnak mindennemű állati alapanyagtól, hogy megfogni sem tudják, ezért kizárt, hogy a gyerek miatt húsos ételek is készüljenek.
Ismerek olyan vegánokat, akik kivételt tettek, és a kicsinek hús is került rendszeresen a tányérjára, barátaink azonban annyira elkötelezettek, hogy nem engednek az elveikből.
És hogy mit is gondolok én erről?
Azt, hogy ők bizony felelősségteljes, intelligens emberek. Úgy látom, hogy a vegetarianizmus nem az egyszerű átlagember életmódja. Akik e szerint élnek, azok olyan emberek, akik nagyon-nagyon alaposan utánajártak a vegán életmód helyes kivitelezésének. Hiszen sokkal tudatosabbak ők, mint húsevő embertársaik. Annak kell lenniük, hogy valóban el tudjanak kerülni minden állati alapanyagot, hogy ne betegedjenek meg, ne legyen semmilyen vitaminhiányuk, hogy a testük úgy tudjon működni, hogy megérje nekik vegetáriánusnak lenni.
Joguk van viszont ahhoz, hogy a gyermekeinek csak növényi eredetű ételeket adjanak? A válaszom egyértelműen az, hogy igen.
Minden szülő saját maga dönti el a kompetenciája határait, minden egyes anyának és apának joga van ahhoz, hogy úgy nevelje a gyerekeit, ahogyan ő szeretné.
E kijelentés után pedig nem is ragoznám túl a dolgokat: se a védőnő, se a gyerekorvos, se a barátok, se a nagyszülők, senki de senki ne szóljon bele abba, hogy a vega szülők vegánul nevelik-e a gyerekeiket, vagy sem. Támogassanak csupán, tartsák tiszteletben a vegetarianizmust, segítsék annak helyes kivitelezését. Mert a vegán szülők is a legjobbat akarják a gyermekeiknek, és ugyanúgy a kicsik egészsége a legfontosabb nekik, mint a húst fogyasztó szülőknek.
Nehéz megérteni, nehéz azonosulni ezzel? Nem tagadom, nekem az, mert imádom az ízeket- kedvenceim a szaftos pörköltek-, de bízom a vegán emberekben, és tudom, hogy képesek ugyanúgy nevelni a gyerekeiket, mint én az enyémet.