Ma szombat van. Ez Tóni kedvenc napja, mert nem kell sietni sehova és amíg anya ebédet főz, apa leviszi a játszótérre. Apával a legjobb játszótérre menni. Nem szól, ha visszafelé mászik a csúszdán és az sem érdekli, ha a homokozóban összekeni magát sárral. Csak akkor kap észbe, mikor hazaérnek és az előszoba csupa kösz lesz Tóni cipőjétől.
– Te csináltad, neked kell feltakarítani – mondja apa szigorúan.
– Nem! – vágja rá Tóni.
– Gyere, hozzuk a felmosó vödröt!
– Nem!
– Vigyázz, mert ide hívom Lédi Pedantériát. Majd ő megtanít takarítani – közli apa csípőre tett kézzel.
– Az meg ki? – csodálkozik Tóni.
– Majd meglátod! – mondja apa és hármat tapsol a levegőbe. Ebben a pillanatban kinyílik az ablak és egy tollseprűn lovagolva megjelenik egy fekete hajú, fekete szemű, fekete ruhás, rettenetesen csúf néni.
– Segítség! Boszorkány! – kiabálja Tóni és ijedtében a cipőszekrény alá bújik.
– Kikérem magamnak! Nem boszorkány vagyok, hanem koszorkány! A koszt tisztasággá varázsolom, persze csak ott, ahol nem sértegetnek! – recsegi a néni mérgesen.
– Lédi Pedantária! Gyorsabb vagy a szélnél! Fantasztikus! – áradozik apa és két oldalról megpuszilja a boszorkányt. Tóni nem akar hinni a szemének. Apa jóban van ezzel a rémséggel? És még puszit is ad neki? A koszorkány körül néz és a fejét csóválja.
– Kosz, mindenütt kosz. De ne legyen a nevem Lédi Pedantéria, ha nem bánok el vele egy szempillantás alatt.
Vidáman feldobja a rongyot, elkapja és dalra fakad.
– Hopp, Juliska! Hopp, Marsika! Sej gyere vélem egy pár táncra!
A koszorkány gyönyörűen énekel és a kezében szinte táncol a rongy. Tóni lába is megmozdul a dalra és egyszer csak azon kapja magát, hogy apával együtt ropja a táncot. A hangzavarra anya is kitáncol a konyhából és meghívja Lédi Pedantériát ebédre. A koszorkány egyszer csak elhallgat és Tónira néz.
– Most te jössz! – mondja és a kisfiú kezébe nyomja a rongyot. Tóni szeretne még táncolni, de nem meri mondani. Szomorúan lekuporodik és törölgetni kezdi a sarat a földön.
– Nem jó! – csattan fel a koszorkány – Ez így szörnyen unalmas! Énekelj valamit!
– Már mi nálunk, babám, már mi nálunk babám… – kezdi Tóni és Lédi Pedantéria folytatja torka szakadtából. A rongy Tóni kezében táncolni kezd és vele táncol, aki csak hallja. Anya, apa, a porcicák a sarokban, a játékmackó a fotelban, a lego darabkák a dobozban, mindenki ropja, amíg a ház tiszta nem lesz.
– Most már ehetünk! – jelenti ki Lédi Pedantéria elégedetten.
– Tudod mit? – fordul Tónihoz – Ebéd után elviszlek egy körre a tollseprűmmel.
És Tóni, ha hiszitek, ha nem, elfelejt nemet mondani.
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/34832597103023636/