Ugye, hogy ti is megkaptátok, ha babával vagy egész pici gyerekkel külföldre utaztatok, hogy minek rángatjátok szegényt olyan messzire, különben is, miért nem jó nektek belföldön, és egyébként is, neki a legjobb otthon…?
Utóbbit nem is vitatom, csakhogy egy babának az otthon nem feltétlenül a földrajzi helyet, az épületet, vagy a körülötte lévő bútorokat jelenti, hanem a szülei, családja jelenlétét, szeretetét.
A belföldi utazásban sincs semmi kivetnivalónk, leszámítva, hogy sajnos költségesebb lett, mint egyes külföldi helyekre ellátogatni.
És hogy miért utazunk babával? Ugyanazért, amiért baba nélkül is utazunk: mert szeretünk új tájakat felfedezni, tengeri vagy hegyi levegőt szívni, bepillantani más kultúrákba, új ízeket kipróbálni, eltávolodni a hétköznapoktól, kikapcsolódni, feltöltődni.
Ami anyának és a családnak jó, az pedig a babának is jó.
Mindezt természetesen úgy, hogy amiben csak tudunk, hozzá alkalmazkodunk.
Ugyanakkor a nagyobb gyerekeinkre is gondoltunk, akik mögött nehéz év állt: online oktatás, az óvodai és iskolai programok nagy részének elmaradása, és a kistestvérük születése miatt a családi programok, baráti látogatások sem a korábbi gyakorisággal zajlottak. Remekül helytálltak, így ők is megérdemeltek egy élménypótló nyaralást.
Július elején, járványügyi szempontból is biztonságos időszakban utaztunk a 2 nagyfiunkkal (9 és 7 évesek) és a 4 és fél hónapos Bálinttal Horvátországba.
A 680 km-es út megtétele kihívást jelentett, ettől tartottam leginkább, hogy fogja bírni a babánk, mivel a korábbi autóban elalvós reflexe a nyaralás előtti hetekben megszűnt, és volt néhány hosszabb-rövidebb utunk, amit nem kimondottan élvezett.
Ezért azt a stratégiát találtam ki, hogy hajnalban fogunk indulni, így az út első harmadát Bálint át fogja aludni. Ez be is jött, igaz, a fél 6-os induláshoz nekem 4-kor kellett kelnem, cserébe 8-ig csendes volt az utunk, a határig meg se álltunk. Az út további részében is a legkisebb igényeihez igazodtunk, amikor aludt, haladtunk, amikor nyűgösködni kezdett, megálltunk. Már amikor tudtunk, mert az autópályákon azért nincs minden kilométeren lehajtó. Az ilyen esetekre volt néhány trükk, amivel készültünk. Az egyik, hogy új játékokat vittünk, amiket ilyenkor adtunk oda, a másik, hogy „nemjáték” tárgyakkal is megleptük, amik persze minden játéknál érdekesebbek (PET palack, baseballsapka, stb.). Az utazási jókedv fenntartására végső eszközünk kisfiunk kedvenc száma volt, ami történetesen az egyik Bud Spencer film betétdala – fogalmunk sincs, miért, de erre az egyre megnyugszik. Így szinte 100%-ban nyűglődésmentes utunk volt.
Mindaz, amiért úgy gondoltam, 4 és fél hónapos gyerekkel még könnyebb is a nyaralás, mint egy 1-2 évessel, beigazolódott. Egyrészt minél kisebb, annál többet alszik (még ha több részletben is), ami mind az utazásnál, mind a programok szervezésénél könnyebbség. Másrészt, mivel még szoptatom, nem kellett a pürésítéssel, turmixolással, bébiétel melegítéssel járó eszközöket, alapanyagokat beszerezni és ezzel pepecselni. Ráadásul ennyi idősen még nem kúszik-mászik, legfeljebb forgolódik, egy játszószőnyegen vígan elvan a strandon is.
Bálint úgy tűnt, különösen jól is érezte magát, mindent ámulva figyelt, mindenkire szélesen mosolygott, jól eljátszott és jókat aludt a mediterrán levegőn.
Itthonról szinte az összes babaholmit magunkkal vittük, úgyhogy Bálint akár még otthon is érezhette magát, hiszen mindene vele volt, a fürdőkádjától a pihenőszékéig. Hozzáteszem, a pakolás így nem kevés időt vett igénybe.
Gyerek(ek)kel nyaralni persze sosem pihentető, én legalábbis mindig fáradtabban szoktam hazajönni, mint elutazni, de annyira feltöltődve, hogy még így is megéri.
Hazafelé elvetettük a hajnali indulást, inkább ráérősen, az egész napot az utazásnak szentelve keltünk útra, továbbra is az „amíg Bálint alszik, nem állunk meg” elvet követve. A parkolókban, benzinkutakon pedig minél több időt, lehetőséget biztosítottunk a mozgására, ami kissé igénytelen módon a játszószőnyeg akárhova leterítését jelentette – na, de a cél szentesíti az eszközt.
Az út gyerekek nélkül se lett volna sokkal hosszabb, hiszen ennyi pihenésre a sofőrnek is szüksége van.
Nekünk igazán jó, a várakozásainkat felülmúló élmény volt a kisbabás nyaralás, így azt az álláspontot erősítjük, hogy babával is megéri vállalni az ezzel járó kihívást, kalandot.