Gyerekkoromban is szerettem a verseket, a Gőgös Gúnár Gedeont, a zengő rímeket. Az iskolában is sokkal könnyebben tudtam megtanulni a lírai műfaj remekeit, mint alkotóik életrajzait. Ünnepségeken is szavaltam, mindig tiszteltem a szavak erejét, imádom, hogy annyi mindent ki tud fejezni egy-egy költői kép. Nem is beszélve arról, mennyi érzést tud közvetíteni néhány jól megválasztott szófordulat.
Azt gondoljuk, napjainkban elkopott a költészet ereje, nem olvasunk annyi verset, szegényebb ezzel a mai fiatal generáció. De elég bekapcsolni a rádiót, a dalszövegekben megtaláljuk most is a művészien faragott rímeket, és a velős mondanivalót.
Anyaként a gyerekeimmel is szerettem volna mielőbb megismertetni és megszerettetni a költészetet. Mikor kisebbek voltak, minden este elszavaltam nekik ezt a verset. Azért szeretem, mert az otthon melegét, biztonságát sugározza. A nehezen elalvó gyerekeimnek adtam ezzel át azt az üzenetet, hogy nem kell félniük a rossz álmoktól, anyai szeretetem megóvja őket.
Zelk Zoltán: Este jó, este jó …
Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.
Ég a tűz, a fazék
víznótát fügyül,
bogárkarika forog
a lámpa körül.
A táncuk karikás,
mint a koszorú
meg is hal egy kis bogár,
mégse szomorú.
Lassú tánc, lassú tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
De az ágy meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok …
Ki emel, ki emel,
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet …
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül, és ott ülök
az ölében én.