2015 késő őszén eldöntöttük, hogy belevágunk, és januárban ellátogatunk a számunkra addig teljesen ismeretlen Távol-Keletre. Szingapúr – Bangkok – Krabi
Ez nagyjából tucatnyi kérdést vetett fel, mindenekelőtt, hogy csak ketten menjünk a párommal, vagy vigyük az akkor közel kétéves kislányunkat, Elizát is. Néhány nap tanakodás után úgy döntöttünk, hogy megy az egész család. Ezzel persze a kérdések száma megsokszorozódott: milyen géppel, mikor utazzunk, mit vigyünk, milyen ruhát, ennivalót, kell-e babakocsi, milyen hatással lesz rá a környezetváltozás, a miénktől teljesen eltérő klíma, az időeltolódás, az új ételek, italok, ízek, emberek? stb.
A kérdés eldöntésében szerintem sokat számít az is, hogy milyen temperamentumú, mennyire alkalmazkodó a kicsi. A mi életünk úgy alakult, hogy folyamatos mozgásban voltunk, vagyunk, nálunk mindig nagy volt a jövés-menés, és mi is sokat utaztunk belföldön. Lizit mindig úgy próbáltuk nevelni, hogy ott érezze magát jól és biztonságban, ahol a szülei vannak, vagyis ne egy helyhez, megszokott környezethez ragaszkodjon.
Nos, az kétségtelen tény, hogy ha csak ketten mentünk volna a férjemmel, az út más lett volna. Több lett volna a pihenés, az egymásra és saját magunkra fordított idő. De Lizivel együtt is sikerült megélnünk a teljes utat. Arra azért odafigyeltünk, hogy mindkettőnknek legyen egy kis ideje magára is.
Szerintem ha az ember ilyen messzire utazik, két hetet mindenképp érdemes rászánni az útra.
Repülőút
A Budapest – Szingapúr út 15 óra.
Két éves kor alatt a repülés gyakorlatilag ingyen van, ennek az az ára, hogy a gyermek valamelyik szülő ölében ül, vagyis nincs külön helye. Szerencsére az volt a tapasztalatunk, hogy a 15 órás utaknál nincs teltház a repülőn, megalapozottan reménykedhet az ember abban, hogy át lehet majd ülni máshová, és el lehet foglalni több széket is. A repülőre fel lehet vinni vizet és bébiételt. Mindenképp kell egy váltás ruha a kicsinek „baleset” esetére, és szerintem egy az anyának is. Jól jön egy melegebb felső, pulcsi éjszakára. Ezen felül már csak a pelenka és a tisztába tétellel kapcsolatos dolgok.
Az úton előkerült a mesekönyv, a tablet, bár nem vagyok tablet-párti, de akkor úgy gondoltuk, hogy ez egy rendkívüli helyzet, viszünk mindent, amivel le tudjuk kötni a figyelmét. Az utaskísérők hoztak egy kis foglalkoztató füzetet, minden ülés támlájában volt TV. Külön program volt az evés. Sok nasit (babakekszek) is vittünk neki. Igen, tény, hogy nem a legegészségesebb, de úgy éreztük, hogy ez alkalommal tehetünk kivételt.
Kell-e babakocsi?
Rengeteget gondolkodtunk, hogy vigyünk-e babakocsit. Végül úgy döntöttünk, hogy nem viszünk, Thaiföldön teljesen felesleges lett volna, Bangkok egyáltalán nincs akadálymentesítve, mindenhol lépcsők, hatalmas forgalom és pont az a káosz az utakon, amit ember innen, Magyarországról elképzel. Krabi pedig tengerpart, homok, keskeny ösvények…
Ami viszont nagyon jól jött, és mindenképp ajánlom, az a háti hordozó!
Időjárás
Önmagában különleges élmény a télből a nyárba utazni, és itt aztán igazán nyár van! Szingapúrban monszun volt, minden nap esett, de ezek gyorsan jövő – gyorsan menő, heves esővel járó viharok. Vagyis nem úgy kell elképzelni, hogy állandóan, egész nap esik. Egyáltalán nem nyomta rá a bélyegét a szingapúri napokra. Bangkokban pedig egyáltalán nem esett. Az idő Szingapúrban is és Thaiföldön is nagyon fülledt. Minimum 30 fok és hihetetlen magas páratartalom, úgy kell készülni, hogy egy nap egy ruha. Esőkabát nem kell, egyrészt nem sokat ér, ha tényleg esik, másrészt szörnyű belegondolni, milyen szinten beleizzadhat az ember.
Ételek
Lizi két évesen már nem ette meg a magunkkal hozott bébiételt, gyakorlatilag mindet kidobtam. Szingapúr gasztronómia szempontjából klassz hely, 3-4 kultúra találkozási pontja. De Thaiföld más volt, mint amire számítottunk. Az a fogalom, hogy „csípős” teljesen új értelmezést nyert nálunk azóta. Amikor a férjem kókuszlevest rendelt, és tele volt 8 centis gyömbérdarabokkal, az ember sejti, mire számíthat. Nekünk nagyon tetszett a streetfood, tényleg olyan jó, mint amilyennek mondják! A másik, hogy minden sarkon frissen facsart gyümölcsleveket árulnak szuper áron. Emellett rizs és pad thai, esetleg hal. Ezen éltünk. A „no spicy”-nak ne dőljetek be! – De! Az! Nagyon.
Vizet mindig vettünk, fogmosáshoz is, lehet, hogy felesleges óvintézkedés volt, de nem akartunk kockáztatni.
Egyébként a 15 nap alatt egyszer lettünk ételtől rosszul, Krabin egy ”olasz” vendéglőben, bolognai spagettitől.
Árak
Itthon általában az a hit él az emberekben, hogy az utazás ugyan drága, de kint már pici pénzből igazi luxus várja. Mi úgy tapasztaltuk, hogy bár ez nem teljesen fedi a valóságot, valóban nem kell megijedni. A magyar árakkal összehasonlítva egy étterem Bangkokban kb. egy balatoni strand árkategóriája. Krabi drágább, Szingapúr nagyon drága.
Mindenesetre Thaiföldön átlagban szerintem úgy jön ki az ember, mintha itthon vásárolna. Két extrém dolog jut eszembe, Bangkokban a bor annyira drága még egy egyszerű boltban is, hogy nem hittünk a szemünknek, viszont a masszázs még Krabin, egy üdülőparadicsomban is 2000 Ft/óra volt.
A belépőjegyek is hasonlóak a hazai árakhoz.
Mit vigyek itthonról a Kicsinek?
Röviden: Semmit.
Csak az útra való dolgokat, és természeten a személyes tárgyait. Minden mást meg lehet venni kint, különösebb idő és utánajárás nélkül, normális árakon. Pelenka, bébiétel, víz, strandcuccok, ruhák (utóbbiak tényleg olcsók, főleg Bangkokban).
Gyógyszerek
Mi az út előtt az orvos javaslatára beoltattuk magunkat Hepatitis ellen. Egy kis táskába sok gyógyszert készítettem össze – nem volt rá szükségünk szerencsére. Hozzáteszem, ezt is lehetett volna kint venni, de a gyógyszer általában gyorsan kell, jobb, ha kéznél van. Amit mindenképp javaslok, valami szúnyogriasztó. A szobába jól jön egy elektromos is.
Közlekedés
A helyi közlekedés tekintetében Szingapúrban érdemes bérletet venni. A tömegközlekedés nagyon jó, pontos és rendkívül tiszta. Magyar szemmel szinte hihetetlen. Persze ha tudja az ember, milyen összegű büntetések vannak egy rágóért, vagy szemetelésért, kezd összeállni a kép.
Bangkokban a Skytrain (gyorsvasút) nagyon sok helyre elvisz, jó áron, kényelmesen. A taxi megbízható, kifejezetten olcsó, nem akartak átverni. A tuk tukot is kipróbáltuk, vicces volt, de nálunk a családban mindenki nagyra nőtt, szóval csak egy rövid útra használtuk két templom között.
Emberek
Végül néhány szó a helyiekről: Szingapúrban sokféle náció keveredik, toleráns, kiegyensúlyozott emberek.
Thaiföld viszont egészen más. Főleg Budapest után elég nagy a kontraszt. A thaiok kedves, mosolygós emberek, akik imádják a gyerekeket. Akárhol voltunk: vonaton, parkban, bevásárlóközpontban az emberek minden alkalmat kihasználtak, hogy Lizivel valamilyen kontaktust teremtsenek. Minimum egy cinkos mosoly, de akár puszilgatás, felemelés, vagy valami kis ajándék.
Összegzés
Eddigi életünk leggyönyörűbb, legemlékezetesebb útja volt ez a szingapúri-thaiföldi utazás. A mai napig gyakran emlegetjük, nézegetjük a fotóalbumot, a videókat.
Lizi nagyon jól érezte magát, kitűnően viselte nem csak a hosszú utat, hanem az otthonitól teljesen eltérő tájakat, embereket, ételeket. Mindenhez könnyen alkalmazkodott. Most is állandóan Szingapúrba szeretne menni, gyűjti a játékpénzét.
Az egész út alatt egy hullámhosszon voltunk mindhárman. Felkészültünk az útra, de végig rugalmasan, lazán kezeltünk minden új helyzetet, így nagyon jól éreztük magunkat. Emlékezetes, örömteli volt minden perc, főleg hogy, mint utóbb kiderült, hárman utaztunk el, de négyen jöttünk haza. 🙂