A középső fiamat viccesen csak hantaboynak szoktuk hívni, ugyanis simán beadja még a rutinos anyukáknak is, hogy márpedig ő jövőre iskolába megy. Nem számít, hogy még csak négyéves, nem számít, hogy még csak a kiscsoportot ismétli, ő biztosan iskolás lesz jövőre. A viccestől az egészen komoly hazugságokig a gyerekek igazán cifra dolgokat tudnak eladni valóságként. De normális ez és ha igen, milyen határokig?
Pszichológusok és neurológusok egybehangzó véleménye szerint minden kultúrában szinte minden gyerek hazudik hétéves kor előtt, és leginkább akkor fordul elő, ha a kognitív képességek jó irányba fejlődnek.
A hazugság ugyanis azt jelzi, hogy a gyerek már tudja, hogy az ő gondolatai nem ugyanazok, mint másoké, és képes arra is, hogy kifejlődött az úgynevezett végrehajtó funkció is az agyában, vagyis képes arra, hogy az igazságot visszatartsa és helyette valami valótlant állítson. Tehát, a gyerek nem azért hazudik, mert erkölcstelen, akiből ha felnő bűnöző lesz, hanem azért, hogy kimásszon a slamasztikából, hogy színben tüntesse fel magát vagy hogy valaki más jobban érezze magát attól, amit mond neki.
Egyetlen esetben kell aggódni: ha az óvodás hazugságai agresszív, támadó viselkedéssel is párosulnak, ilyenkor érdemes pszichológus segítségét kérni.