Három és fél éve, mióta anya vagyok, az életem folytonos rettegés a gyerekem épsége miatt. Nem mintha állandó veszélyben lennénk, de nem tudom megmagyarázni azt a féltést, ami a legmélyebb zsigereimből jön és átjárja az egész testemet. Nem úgy kell elképzelni, hogy folyamatos stresszben élek, a gyerekem pedig vattába csomagolva növekszik- nem erről van szó. Egyszerűen csak féltem. Félek. És minden olyan dologra extrán van kihegyezve minden érzékszervem, ami gyerekekkel kapcsolatos. Az anyák szerintem értik, miről beszélek.
Éppen ezért ma, reggelizés közben olvasgatva hirtelen összeszorult a gyomrom és nem ment le több falat, amikor ezzel a címmel találkoztam: Szakértő: Túlélte volna a kétéves kisfiú a balesetet, ha nem az anya ölében, hanem a gyerekülésben ül.
Nagyon kérek mindenkit, aki azt akarja a cikkem alá kommentelni, hogy minek szoptat egy kétéves gyereket az anyja, az menjen máshová puffogni. Mert nem ez a lényeg. Hanem valami sokkal, de sokkal fontosabb, ami sajnos még mindig nem egyértelmű minden egyes vezetőnek, aki gyereket szállít az autójában:
GYEREKNEK GYEREKÜLÉSBEN KELL UTAZNI!
Nincs kivétel. Nincs de. Nincs olyan, hogy nagyon sír, csak kiveszem megnyugtatni. Nincs olyan, hogy csak az utca végére megyünk kenyérért. Nincs arra mentség, ha valaki nem köti be helyesen a gyereket. És nem, nem elég csak nagyjából meghúzni a biztonsági övet. Vagy hagyni, hogy kibújjon belőle. A nagykabátban beültetés sem kellene, hogy rutin legyen, hiszen egyáltalán nem úgy fogja őket az öv, ahogyan a pufidzseki nélkül, de tudom, hogy ez nagyon kényes kérdés, hiszen nem mindenkinek áll garázsban az autó télen, mínusz tíz fokban. Erre egyébként nem tudom, mi a megoldás. Én személy szerint inkább tömegközlekedek vagy biciklizek, ha nem tudom kellőképpen felmelegíteni időben az autót.
A gyermekek szállítására vonatkozó törvényi jogszabályok számos internetes oldalon elérhetők, én most az www.elsosegely.hu összefoglalóját linkelem be. A gyermekek szállítására vonatkozó irányelveket a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet szabályozza, a rendelet 48-as paragrafusának 7. bekezdését soha, senkinek nem szabadna figyelmen kívül hagyni:
“ A gépkocsiban vagy a mopedautóban (…) 150 cm-nél alacsonyabb gyermek csak a testméretéhez és testsúlyához igazodó kialakítású gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható. A gyermekbiztonsági rendszert a jármű e célra gyárilag kialakított rögzítési pontjaihoz, vagy az üléshez tartozó biztonsági övhöz kell a gyártója által megadott szerelési információknak megfelelően rögzíteni. A jármű szokásos haladási irányával ellentétes irányban a jármű első üléséhez a gyermekbiztonsági rendszer csak akkor szerelhető be, ha az üléshez légzsákot nem szereltek fel vagy a légzsák működésbe lépését előzetesen megakadályozták. A 3 évnél fiatalabb gyermek csak gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható. A gyermeket a gyermekbiztonsági rendszerhez tartozó hevederekkel (pántokkal) is rögzíteni kell.”
Ha valakinek nem elég, amit a törvény ír elő, a “saját szemével” is meggyőződhet a következményekről: a Youtube-on többszáz gyerekülés- töréstesztes videót láthatunk. Ez a kisfilm nekem nagyon szimpatikus volt, tökéletesen bemutatja, hogy mi történhet a kicsikkel már akár 20 km/h sebességgel való ütközéskor is. Az, ami a cikkben szereplő kisfiúval: meghalhatnak. Egyetlen pillanat alatt.
Persze, vannak ellenpéldák. Vannak túlélők. Mint a férjem, aki két és fél évesen elveszítette az édesanyját, az édesapját és a tizennégy éves nővérét egy értelmetlen autóbalesetben, karácsonyt ünnepelni utazva a családhoz. Neki “csak” a két lába tört el. Az édesanyja karjai között, mert harmincnyolc évvel ezelőtt még nem voltak gyerekülések. Az anyukája az életét adva védte őt a karjaival. Annak árán, hogy végül a nagynénje nevelte fel, és a mai napig emlékszik az apukája véres arcára, pedig még három éves sem volt, amikor történt. Annyi, mint a fiam egy éve…
Ma már sokkal, de sokkal többet tudunk a biztonságos utazás feltételeiről, éppen ezért állok elborzadva egy ilyen értelmetlen gyerekhalál előtt.
Értelmetlen. Felelőtlen. Elkerülhető lehetett volna.
Igen, az állítólag legjobb gyerekülések nem filléres dolgok, de léteznek vékonyabb pénztárcával rendelkező családok számára is elérhető, bevizsgált és tökéletesen megbízható modellek. És persze vannak használtan vehető ülések is -ezek megvételét csak és kizárólag leellenőrizhető forrásból ajánlják egyébként, hiszen elég egy koccanás ahhoz, hogy az ülés olyan sérülést szenvedjen, ami szabad szemmel nem látható, de befolyásolja a hatékonyságát. (Én személy szerint csak baráttól vagy családtagtól fogadnék el olyan ülést, amiben nem a fiam utazik először).
A szakértők néhány éve igyekeznek felhívni a figyelmet a menetiránynak háttal beszerelhető ülésekre, mert azok a legbiztonságosabbak, ám sajnos gyanús, hogy még legalább egy évtizednek el kell telnie, amíg minden szülőhöz elér az információ, és el is fogadja azt.
De ezzel nem is kötözködök, a lényeg, hogy be legyenek kötve. A legjobb, ha fordítva, de ha menetiránynak megfelelően, már az is hatalmas segítség ahhoz, hogy még véletlenül se kockáztassuk a testi épségüket.
Lehet, hogy szívtelennek tűnök a dühös véleményemmel, hiszen mint a cikk alatti hozzászólások néhányában elhangzik, a szülők megbűnhődtek már a hibájukért. Igen, elvesztették a gyereküket, és nem (csak) a beléjük szaladó sofőrt hibáztathatják. De akkor is úgy gondolom, hogy jogos az előállításuk, és jogos az, hogy országos hírt kerekítenek belőle.
Mert a mai napig van olyan, aki nem köti be a gyereket, mert talál rá egy buta kifogást. Az én fiam anyatejes baba volt, igény szerint szoptatva. A férjem nagynénje, aki felnevelte, tőlünk egy órás autóútra lakik, kéthetente megyünk hozzá vasárnaponként. Volt, hogy hatszor kellett megállnunk, annyira sírt a fiam, amikor néhány hónapos pici baba volt. De félreálltunk, kivettem, nyugodtan megszoptattam, megvigasztaltam, és aztán újra bekötöttem. Ahogy nő, egyre hányósabb sajnos, de ez sem kifogás az övből kibújásra. Nincs az a rohanás, ami miatt nem tudnánk megállni, ha valamiért ki kell vennem őt a gyerekülésből. Van ismerősöm, aki Angliából jár Magyarországra a különböző korú gyerekeivel, akik között az elmúlt néhány évben mindig volt pici baba. Soha nem utazott egyik sem a gyerekülésen kívül.
Megoldják, megoldjuk, mert tudjuk, hogy a gyerekeink élete múlhat rajta. Igen, tudom, az utcán sétálva is bármikor ráeshet egy virágcserép, elütheti egy autó, beleeshet egy lefolyóaknába, vagyis bármikor szenvedhet teljesen elképzelhetetlen balesetet, és hiába szeretném, nem tudom mindentől megvédeni.
De amikor beszáll egy autóba, az csak és kizárólag a mi- az enyém és az apukájáé- felelősségünk, hogy ha megtörténik a baj, legalább védve legyen, amennyire csak lehet. A legbiztosabb módja annak, hogy túléljen egy esetleges balesetet, a gyerekülés helyes használata.
Aki pedig ezzel képes vitába szállni és kifogásokat keresni, az egész egyszerűen egy felelőtlen szülő, aki szándékosan kockáztatja a gyereke életét. Nem érdemli, meg, hogy elveszítse a gyerekét- dehogyis, azt soha, senkinek nem szabadna átélnie– de igenis megérdemli, hogy bíróság előtt feleljen a gondatlanságáért.
Nyugodj békében, ártatlan kis lélek. Bárcsak ne így vigyáztak volna rád…