Ma reggel szörnyű hír fogadta Magyarországot – elsősorban az édesanyák, a pedagógusok kaptak a szívükhöz, valamint azok a szakemberek, akiknek volt szerencséjük együtt dolgozni Vekerdy Tamással, ezzel a fantasztikus, egyszerűen bölcs emberrel. Időről időre bukkantak fel idézetei a szemem előtt a neten. Iránymutatást nyújtó könyvei és előadásai szülők ezreit segítették az anyává no és apává válás rögös útjain. Vekerdy Tamás ma hajnalban távozott közülünk olyan űrt hagyva maga után ebben a zord világban, amit egyszerűen nem tud más betölteni. Szeretnénk méltón megemlékezni róla, így összegyűjtöttük mi mit tanultunk tőle!
1. Nem kell tökéletes anyának lenni! Elég hogy vagyok!
Nem vagyunk rossz anyák, amiért nem kézműveskedünk a gyerekkel minden nap, amiért nincs háromfogásos ebéd hétvégén, vagy amiért nem a legdrágább holmiban járatjuk iskolába. Akkor sem vagyunk rossz anyák, ha néha nem tudunk odafigyelni 100%-osan a rengeteg tennivalónk mellett. De Tamás felhívta rá a figyelmet, hogy rendszeresen áldozzunk időt kizárólag a gyerekünkre, merüljünk alá a gyermek(ek) világába, és igenis legyünk ott a gyerekünknek még akkor is, ha a nap legérdekesebb történése az volt, hogy egy katica rászállt egy fűszálra. Amit a gyerek mond MINDIG fontos! De még fontosabb, hogy meghallgassuk!
„Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekeinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni. Kongruensnek, önmagammal azonosnak kell lenni.”
2. Nem bűn néha kikapcsolódni
Teljesen oké, ha néha elegem van a gyerekemből, és nem akarok mást, csak elmenekülni, csak aludni, vagy egyszerűen nem tudomást venni róla. Igenis kell a gyerekem nélkül töltött idő és nem vagyok önző, amiért így érzek. És teljesen rendben van az is, ha úgy gondolom, megbolondulok ha nem mehetek le 5 percre a boltba megvenni egy kenyeret. EGYEDÜL.
„A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja – és persze apja is! – legyen neki.”
3. Nem baj, ha elfogult vagyok a gyerekemmel – sőt! Legyek rá büszke mindenképp!
A gyerekem olyan, amilyen. Nekem mindig tökéletes lesz. Lehet, hogy kicsit csúnyácska, lehet, hogy kicsit ügyetlenebb vagy kisebb termetű, mint a többiek. De én látom benne azt a csodát, amit senki más. Látom benne a végtelen lehetőségeket, a parttalan világmindenséget, és gyönyörködöm abban, ahogy egyik napról a másikra fejlődik, gyarapodik, változik. Számomra ő a legcsodálatosabb!
„A szülőknek egy dolguk van: az elképzelhető legnagyobb pozitív elfogultsággal kell a saját gyerekükre tekinteniük. Az lát jól, aki szeret!”
4. Megtanított, hogy ne beszéljek, hanem inkább mutassak példát. Mondjuk abban amúgy is jobb vagyok.
Annyiszor hallom magam anyukám szavait elismételni a gyerek felé. Aztán elgondolkodom rajta: kit akarok átejteni? Tényleg én papolok a gyereknek, hogy rakjon rendet, amikor egymás hegyén-hátán sorakozik a mosatlan? Én mondom neki, hogy ne nézzen több videót, amikor a telefonomat nyomkodom? És az is én vagyok, aki a gyerek orra előtt aprót adok egy bácsinak, vagy aki segít egy babakocsit fölemelni.
„Ki vagy te? Ez a gyerek fel nem tett kérdése, és a láthatatlan csápjaival, amik belém lógnak, letapogatja, hogy én ki vagyok. És vallhatok bármilyen szép elveket, ha az, amit mondok, ellentmondásban van azzal, amit letapogatott, akkor ezek kimondottan károsak.”
5. Arról, hogy a gyereknek hazudni nagyon rossz, ráadásul teljesen fölösleges
A gyereknek soha nem hazudok, ez nálam alkati és persze elvi kérdés is.
„Magyarországon folyton hazudunk a gyerekeknek. Arról, hogy kap-e injekciót, hogy felszúrják-e a fülét, hogy meghalt a nagypapa.
– Hol van a nagypapa?
– Kórházban.
– De akkor miért van itthon a papucsa?
– A múltkor is kórházban volt, de nem volt itt a papucsa.
Valld be, hogy meghalt! Mindent meg lehet mondani a gyereknek, betegséget, halált, válást egyaránt. A kérdés mindig a hogyan. Ha hívő vagy, akkor közöld, hogy a nagypapa felment az égbe, és majd találkozunk a mennyországban. Ha materialista vagy, akkor mint a népballadában: eltemetik a testét a földbe, amiből majd kihajt a virág. Miért pont virág? Mert ásványi só plusz víz, az emberi test is ebből áll, és ezzé is bomlik vissza. A patak, az eső, a hó, a virág, ezek mind körülvesznek bennünket. A nagyapa is itt van körülöttünk, mind a világban. Már az óvodás gyerek is simán megérti a metamorfózist, az ilyen típusú átalakulást. A gyerekek tényleg mindent tudnak, láthatatlan csápjaik belénk lógnak, és ezekkel nemcsak a gondolatainkat, hanem a tudattalanunkat is tapintják.”
Ez csak 5 dolog volt, de Vekerdy Tamás minden írása olyan, mintha a vesémbe látna, mintha pontosan tudná, hogy milyen problémákkal szembesülök, ahogyan azt is, hogy mindent pont úgy akarok megoldani, ahogy ő tanítja. Isten áldja Tanár úr! Mindent köszönünk!
Kép forrása: Dr. Vekerdy Tamás Facebook-oldala