Bár egy évvel ezelőtt még arról írtam, hogy soha az életben nem vállalok második gyereket, szerencsére mégis másképpen alakult az életünk, és várandós vagyok a következő (valószínűleg) kisfiunkkal. És nem lehetnék ennél boldogabb. Az első terhességemhez képest nagyon-nagyon sok dolgot másképpen csinálok, és emiatt könnyebb és jobb is a mostani állapotom.
Felkészülés
Év elején eldöntöttük, hogy talán ideje bővülnie a családnak mégis. A kapcsolatunk sok mélyponton (egy-két NAGYON mély ponton) is túljutott, úgy éreztük, hogy erősebbek vagyunk együtt, mint valaha. Nem számítottunk korai sikerre, és nem is vágtunk bele azonnal a „babagyártásba”, de már tudtuk, hogy nagyjából mire lesz szükségünk, milyen vitaminokat, étrendkiegészítőket szedünk majd a nagyobb és gyorsabb siker érdekében. Mivel már alapból is mind a ketten szedtünk vitaminokat – bár én folsavat még nem – kevésbé volt sokkoló a 2-3 próbálkozás után két csíkot mutató teszt. Ujjongva vártam haza a férjemet, és boldogan lóbáltam előtte a tesztet. Mind a ketten vigyorogtunk, mint a tejbetök. Azóta is ugyanilyen boldog vagyok, amitől a férjem is sokkal könnyebben veszi a hétköznapi akadályokat.
A vitaminokat nem viszem túlzásba: gumivitamint és folsavat szedek, mivel képtelen vagyok már lenyelni ezeket a giga tablettákat. A vérképem és a gyermek egészségi állapota tökéletesnek mondható.
Amikor az első kisfiammal várandós voltam még minden olyan bizonytalan és furcsa, idegen volt. Nagyon akartuk őt, 1,5 évig próbálkoztunk, elég sok étrendkiegészítőt bevetettünk, mire végre sikerült teherbe esnem. Az örömünk sem volt ennyire átható, mint most, amikor már tudjuk, hogy mi áll előttünk.
Várandósság
Szinte a fogantatás napjától tudom, hogy babát várok. Ez mondjuk az első alkalommal is így volt. A két várandósság között – eddig – nem sok különbséget vélek felfedezni. Az émelygések, hasfájások talán egy hangyányival erősebben jelentkeznek, de mindenképpen ismerősek. A rosszullétek időpontja is stimmel nagyjából, innen is sejtettem már a legelején, hogy ismét kisfiunk lesz.
Tudatosság
Szülési trauma feloldása, kineziológia, majd hamarosan (ha végre be tudom préselni a napirendbe) kismama jóga – ezúttal testileg és lelkileg is felkészülten akarom várni a nagy napot, bármit is hozzon az élet. Már tudom, hogy nem létezik olyan, hogy terv szerinti szülés. Persze tervezni szabad, de nyitottnak kell maradni, mert bármelyik pillanatban bármi megtörténhet velünk a szülőszobán. Viszont még nem választottam szülész orvost, de amint meglesz, részletesen végigveszem vele a félelmeimet, és azt is átbeszéljük, hogy mikor milyen lehetőségeim lesznek, és én mit szeretnék majd választani. Szeretném, ha ezúttal én is és az orvosom is tisztában lennénk egymás szempontjaival, hozzáállásával és a felmerülő problémák lehetséges megoldásaival.
Szigor
Az első terhességem alatt nagyon szigorúan kerültem az alkoholt, a kávéfogyasztásomat is igyekeztem visszafogni, nyomtam magamba a vitaminokat, viszont valamiért úgy éreztem, hogy teljesen oké reggelire kakaós csigát és egyéb péksütiket zabálni.
Most már inkább megengedek magamnak egy cidert, vagy két deci gyümölcsös sört (no nem minden nap!), simán betolok napi két-három kávét, viszont az étkezésemre sokkal jobban figyelek.
Érdekes módon mindkét terhességem elején nagy gondot okozott a féktelen evési kényszer. Egyszerűen állandóan egészségtelen kajákkal akarom tömni magam, mert úgy érzem, csak abból meríthetek elegendő energiát a „működésemhez”.
Most már IR-kompatibilisen étkezem 80-90%-ban – de azért most is elcsábulok néha egy-egy sütemény vagy péksütemény erejéig. Teljes kiőrlésű kenyérből készült reggeli, speciális IR-diéta szerinti ebéd, odafigyelős vacsora. Hétköznaponként mindenképpen igyekszem tartani a legfontosabb alapelveket – a napi 5x-i étkezést, a cukor elhagyását valamint a szénhidrátforrások megfelelő összeállítását. Nem szeretnék ezúttal terhességi cukorbetegséget, mert jó volna megtapasztalni a „normál” szülés élményét, ha már elsőre esélyem sem volt rá.
Babaholmik
Már réges régen elhatároztam, hogy ha mégis lesz második babánk, akkor a következő dolgokat fogom hozzá beszerezni, és tényleg, mást nem, mert teljesen fölösleges:
- 10 db body (átlagosan napi 3 fogyott az előző gyereknél, és minden nap ment a mosógép, tehát ennyit elég rotálni még akkor is, ha becsúszik 1-1 balesetesebb nap, amikor 4 db-ra lesz szükség)
- 4-5 db rugdalózó – Elég. Egyszerűen elég ennyi szintén az előző tapasztalatok alapján. Naponta mosok, az első méreteket egy hónap alatt átnövik. Vita lezárva.
- 20 textil pelus – Ezekből viszont valamiért soha nem volt elég, és a mai napig jó szolgálatot tesznek konyharuhaként, vagy a gyerek művészeti hajlamainak kiélésekor (ebbe törli a kezét, ecsetet festéskor).
- Elektromos mellszívó – ezt nagyon bánom, hogy nem szereztem be már első alkalommal. Amikor beindult a tejelválasztás, őrült fájdalmaim voltak és a szomszédban lakó barátunk sietett a segítségünkre. Később is rengeteget fejtem, kézzel nem volt olyan hatékony és fárasztó is volt.
- Babaöböl – nem lesz kiságyunk, bebizonyosodott, hogy teljesen fölösleges. Egy szobában akarok aludni a kisbabámmal, nem is kérdés.
- Légzésfigyelő – igazából megvan még a régi, de ezt a biztonsági játékost én ugyan el nem engedem!
- Hordozókendő – van egy csatos hordozóm, de az csak 3 hós kortól (5 kg-tól) ajánlott. Addig is hordozni akarom a babámat, mert a kisfiam első hónapjaiban rájöttem: teljesen fölösleges őket hosszabb időre lerakni.
- Mosipelus – rettenetesen lelkiismeretfurdalásom volt a rengeteg eldobott pelenka miatt, ráadásul annyira szép és aranyos mosható pelenkák vannak, hogy ezúttal nem hagyom ki!
Ezeket pedig tutira kihagyom:
- Játék – NEM! Úgyis lesz bőven látnivaló – az ásványvizes palack, a konyhai keverőtál vagy a kutya farka sokkal érdekesebb bármilyen játéknál.
- Mesekönyvek – NEM! A régi, a fiam által „kinőtt” mesekönyvek tökéletesen meg fognak felelni.
- Játszószőnyeg – NEM! Már bánom, hogy első alkalommal is megvettem. Inkább késlelteti, mint segíti a mozgásfejlődést. Padló, vagy szőnyeg, jó fűtés és hadd menjen!
- Járóka – NEM! Kényelmes volt a gyereket belerakni és gondtalanul mászkálni a lakásban, de azért szinte fölösleges. 1-2 gyerekzáras kiskapuval sokkal többre megyek!
- Pihenőszék – NEM! Teljesen fölösleges, sajnálom, hogy anno a kisfiamat nem fordítottam sokkal gyakrabban a hasára, hanem pihenőszékbe tettem. Bár jól elfoglalta magát, a mozgása lassabban fejlődött emiatt.
- Etetőszék – NEM! Részben mert megvan még a régi, részben, mert amíg nem tud rendesen ülni, és ESETLEG hozzátáplálom, akkor majd az ölemben fogom tartani.
- Kiságy – NEM! A babának mellettem a helye! Babaöbölben, majd, ha már nagyobb, akkor saját matracon alszunk együtt, a földön, hogy ne koppanjon, amikor lefordul. J
Nagyjából ezekkel a tapasztalatokkal, elhatározásokkal és tervekkel vágok neki a második babavárásnak. Nálatok miben különbözött a második vagy a harmadik terhesség a többitől? Volt olyan, amit másodjára mindenképp beszereztetek volna? És olyan, amit semmiképp? Meséljetek! J