Orbán Viktor vasárnap este bejelentett hétpontos családvédelmi akcióterve nagy port kavart az internetes világban. Minden jelentős hírportál címlapon hozza a listát, amely megoldani hivatott a magyar népességfogyás problémáját. Záporoznak a hozzászólások a különböző fórumokon, úgy tűnik, senkit nem hagy hidegen a tervezet.
Vannak, akik szerint van értelme és kivitelezhető, a túlnyomó többség azonban fel van háborodva, hiszen amellett, hogy gyakorlatilag lehetetlennek látszik az akcióterv bizonyos pontjainak finanszírozása (legalábbis anélkül, hogy máshol kellene meghúzni az adófizetők nadrágszíját), lelketlenül és röhögve neveti arcon a család fogalmát és a gyermeknevelés életreszóló feladatát.
Eddig három gyermekről szólt a fáma. Hogy is volt a mondás: három gyerek, négy kerék? A 10 millió forintos szabad felhasználású hitel és a kamattámogatott kölcsön (csok) használt lakásokra való kiterjesztése még a háromgyermekes családoknak kedveznek. Akár örülhetnénk is neki, hiszen első nekifutásra valóban jó lehetőségnek tűnik mindkettő támogatás.
De itt nem álltak meg: az igazán nagy előnyöket a négy- vagy többgyermekes családok élvezhetik, ha valóban megvalósulnak. A négygyermekes anyák SZJA-jának eltörlése valóban nagy húzás, de kíváncsi vagyok, hányan lesznek azok, akik bevállalnak még egy gyermeket a meglévő három mellé azért, hogy az anyuka adómentességben részesüljön. Kíváncsi vagyok, melyik lesz az a réteg, ahol ez egy átgondolt, felelősségteljes döntés alapja lehet. Biztos vagyok benne, hogy nem az, amelyiket Orbán Viktor intézkedései célozni próbálnának.
Az új autó vásárlására szánt hozzájárulás pedig egy abszolút nyakatekert mézesmadzag: csakis hétszemélyes, új autó vásárlására lehet felhasználni. Ki az, aki ma Magyarországon megengedhet magának egy vadonatúj autót négy vagy több gyermek mellett? Ismételten csak nem a megcélzott családoknak kedvezne ez a lehetőség. Kinek akarnak hát jót?
A családvédelmi akció legabszurdabb tervei számomra a nagyszülői gyedről és a bölcsődei helyekről szóló pontok. Igen, mondhatnánk, hogy nekünk semmi sem jó, hiszen ugye alapvetően mit szeretnének az anyukák: biztos munkahelyet, ahová vissza lehet menni, és megfelelő elhelyezést a gyermekeknek a munkaidejük alatt. Ha a nagymama megy gyedre (már ha van, és megteheti és bírja erővel), vagy van elég bölcsődei férőhely, akkor ez akár meg is valósulhatna,de valóban ezt akarjuk? Valóban azért szeretnénk több és több gyereket, hogy mások vigyázhassanak rájuk, amíg mi dolgozunk? Valóban szeretnénk ilyen áron visszakerülni a munkaerőpiacra? Valóban azért akartunk anyák lenni, hogy a pár hónapos gyermekünket más lássa először járni? Miért nem próbálják más irányból megközelíteni az egész család és anyaság témakört? Hol van a baba érdeke ebben az egész támogatási rendszerben? Gondolt valaki a gyerekekre? Igen, szép is az, ha nagycsalában nőhet fel, jó, ha vannak testvérei. De hol van anya? Hol van apa?
Gondoljunk csak a legalapvetőbb nevelési kérdésekre: az anyatej bizonyítottan a legjobb dolog, amit a csecsemő élete első hat hónapjában kaphat, a WHO nem támogatja a hozzátáplálás megkezdését hat hónapos kor előtt, nem véletlenül. Ha anya dolgozik, akkor hogyan működhet hosszútávon a szoptatás, hogyan kerülhető el a túl korai hozzátáplálás? Hogyan érhető el, hogy az a munka mellett minőségi időt töltsön együtt a család? Hogyan fejlődhet a baba odafigyelő környezetben, ha a szülők folyamatosan dolgoznak (és túlóráznak évi 400 órát?)
Az okosok mondhatják, hogy mi is felnőttünk hasonló körülmények között, ám ma már kutatások ezrei bizonyítják, hogy a babának igenis szüksége van a szülei, de legfőképp édesanyja jelenlétére.
A családvédelmi törvény által megcélzott réteg anyukái ezt ma már jól tudják, és nemcsak azért, mert az ösztöneik ezt súgják. Hanem mert ez a középréteg igenis tanult anyukákból áll, akik tájékozottak, akik nem birkaként mennek a nyáj után. Akiknek más igényei vannak, aki többet akarnak annál, hogy teleszüljék az országot a kedvezmények reményében.
Megfelelő szülési körülményeket akarnak, korszerű kórházakat hozzáértő orvosokkal. Valóban működő védőnői hálózatot akarnak, olyan szakembereket, akik támogatják őket nemcsak hálapénz fejében. Bölcsődéket akarnak, de lelkes, odaadó nevőkkel, korszerű infrastruktúrával. Egészséges közétkeztetést akarnak, és azt, hogy ha a gyermekük nem az átlag szerint fejlődik, ne kapjanak automatikusan pecsétet, amivel egész életre megbélyegzik a kicsik sorsát. Nyugat-európai színvonalú iskolákat akarnak, ahová nyugodt szívvel vihetik a gyermekeiket. És a listát még sokáig tudnám sorolni, de egyik pont sem arról szólna, hogy a gyeden lévő nagymama a megoldás a problémáikra.
Akarnak gyermekeket, négyet is akár. De nem kedvezményes autóvásárlási lehetőségre van szükségük, hanem arra, hogy igazi, boldog, odafigyelő családban tudják felnevelni azt a leendő generációt, aki Magyarországot hivatott megmenteni.
Kiemelt kép forrása: https://www.facebook.com/kotel.orsisuti/posts/10212867924833184