Általános felfogás, hogy az autóvezetők szemében mindig a biciklisek (és a gyalogosok) a hülyék, kerékpáros szemszögből pedig természetesen minden esetben azok a figyelmetlen autósok.
Szülőként újabb kihívással nézünk szembe, amikor gyermekeink már önállóan ülnek a nyeregben: hogyan tanítsuk meg nekik, hogy legyenek tekintettel a „hülye” autósokra, és hogy ők se legyenek azok, akik miatt a gépjárművezetők bosszankodnak, mindannyiunk testi épségének és lelki nyugalmának megőrzése érdekében.
Minden kezdet nehéz. Nálunk a két óvodás kisfiamat olyan szabadságérzéssel tölti el, amikor nyeregbe pattannak, hogy folyton emlékeztetni kell őket: nem csak egyedül vesznek részt a közlekedésben. A nagyobbik már kellő figyelemmel kerüli ki az olyan mozgó akadályokat, mint a többi biciklis, gyalogos, babakocsis, kutyasétáltató; a kisebbik viszont épp a minap nyerte el a „kamikáze” címet, egy szembejövő hölgytől. Olyan magabiztossággal hajtott a tömegbe, egy percig sem kételkedve benne, hogy megnyílik majd előtte az út, mint Mózes előtt a tenger. Szerencse, hogy most még a cuki korszakban van, így a többség elnéző mosollyal nyugtázza a vakmerő akcióit, én pedig sűrű bocsánatkérések közepette tartom mögötte az iramot.
A biciklizéshez is meg kell érni, és addig, amíg gyermekünk nem tudja reálisan felmérni az erőviszonyokat, jobb, ha eleinte kontrollált körülmények között szerez rutint, és csak fokozatosan visszük forgalmasabb helyekre.
Mi mindent tehetünk azért, hogy a családi kerékpártúra egy újabb stresszfaktor helyett örömteli élmény legyen?
1. A megfelelő kerékpár
Míg a műanyagmotoros korszakban nem kellett sok figyelmet fordítanunk a közlekedési eszköz minőségbiztosítására, a futóbiciklis szinttől kezdve már elengedhetetlen, hogy biztonsággal használható járműről gondoskodjunk, és folyamatosan karbantartsuk. Főleg használt kerékpár vásárlása esetén fontos, hogy ellenőrizzük le, jól fog-e a fék, nincs-e kilazulva egy-egy csavar, megfelelő-e a keréknyomás, nem fog-e leesni a lánc az első nagyobb igénybevételnél. Akinek nem a bicikliszerelés a hobbija, annak érdemes a szezon előtt szakszervizben átnézetnie a kerékpárt.
2. Hasznos kiegészítők
Ha gyermekünk még nem kellően magabiztos, szereljünk kitámasztó kereket a biciklire, hogy elég rutint szerezzen, és ne menjünk vele közúton, amíg a biciklis egyensúlyérzéke nem alakul ki.
A bukósisak nem kötelező ugyan, de érdemes használni, főleg, ha autós forgalomban is tekerünk.
A látni és látszani elv kerékpározásnál is érvényes, így ha szürkületben, borús időben kerekezünk, gondoskodjunk a járművek megfelelő kivilágításáról, láthatósági mellény viseléséről, fényvisszaverőkről, bicikliküllőre applikálható „macskaszemekről” – a tárház elég széles.
Nappal is veszélyt jelent, hogy a felnőtt kerékpárnál jóval alacsonyabb gyerekbicikli könnyen takarásba kerülhet például egy parkoló autó mögött, ezért célszerű beszerezni egy hosszú rúdra szerelt zászlót, ami az autósok számára külön figyelemfelkeltő.
A megfelelő ruházat sem elhanyagolható szempont, azon túl, hogy kényelmes legyen, egy szűkebb nadrág sokkal biztonságosabb, mint egy bőszárú, ami beakadhat a pedálba, láncba.
3. Alapfokú KRESZ tudás
Hogyha az udvar, játszótér, park biztonságot adó kerítései közül kikerülve, járdára, kerékpárútra, vagy egyenesen a közútra hajtunk, előtte mindenképp tartsunk gyorstalpalót a gyerekeknek a közlekedés alapvető szabályairól.
Vannak kimondottan ezt a témát feldolgozó képeskönyvek, amikből az elméleti alapokat könnyen elsajátíthatják, de gyerekeknek szóló, játékos KRESZ tesztek kitöltésével is felkészülhetünk.
Nagyon hasznosak a KRESZ parkok, ahol a valóságot lemodellező utcákkal, gyalogátkelőhelyekkel, lámpás kereszteződésekkel találkozva veszélytelenül ismerkedhetnek meg a gyerekek a közutak kihívásaival.
Jó program lehet családi kerékpártúrákra, versenyekre menni, ahol kontrollált körülmények között gyakorolhatják a gyerekek az együtt közlekedést, és még elismerést is kapnak a teljesítményükért.
Nem minden gyerekben szériatartozék az ösztönös veszélyérzet, saját gyermekünk vagánykodási hajlamát figyelembe véve érdemes felvázolni a kerékpáros közlekedés veszélyeit, és előre tisztázni a szabályokat. Nagyon fontos, hogy szülőként csak akkor vigyük ki gyermekünket a forgalomba, ha meg vagyunk róla győződve, hogy szót tud fogadni, és betartja a szabályokat.
4. Tervezés és lazítás
Ha hosszabb bicikliútra készülünk, tervezzük meg előre az útvonalat, mérjük fel, hogy a gyerek képességeinek megfelelő távot, terepet választottunk-e.
Az időzítés is fontos: ha a gyerek fáradt, nyűgös, dackorszakát éli, mérlegeljük, hogy érdemes-e az aznapra tervezett biciklitúrához ragaszkodni, mert könnyen lehet, hogy csak rossz élményekkel fogunk gazdagodni.
Sok bátorítással, dicsérettel idővel elérhetjük, hogy a kis kamikázéból szabálykövető, fegyelmezett biciklistát faragjunk.
Fokozatosan szoktassuk hozzá a gyereket, és saját magunkat is ahhoz, hogy átadjuk a kontrollt, tanuljuk meg elengedni az állandó aggódást, és élvezni az együtt kerékpározást, ami új perspektívát, új távlatokat nyit az egész család életében.