Meghaladott az az elképzelés, hogy a férj, ha hazaér, lábát az asztalon bátran pihentetve ülhet a kanapéra, hiszen a gyereknevelés az anya dolga, a férfi minden kötelességét teljesítette azzal, hogy pénzt keres. Így most azt feltételezzük, hogy te, aki olvasod ezt a cikket, szintén így gondolkodsz.
Ugyanakkor azok a férjek is, akik nagyon megbízhatóan bevonódnak a gyereknevelésbe, és szuperül főznek, gyakran félreértenek dolgokat. Nyilván nem mindenki, de az eset mégsem példa nélkül való.
Nekik szól most az alábbi négy információ, amit ha megértenének, az sok bosszankodástól kímélné meg a mellettük tevékenykedő otthonmaradó anyuka létét.
1. Csak vidd el néha a gyerekeket
Tudjuk, hogy sok a dolgod, és a hétvégére is feladatokat kell ütemezned, mint a fű lenyírása, vagy a garázs rendberakása, hiszen erre hétköznap nincs időd. És ezek fontosak (úgy tűnik). De közben hidd el, hogy az anyuka másra sem vágyik, mint néhány szabad pillanatra, amikor a gyerekek a te felügyeleted alatt állnak. Talán észrevetted, milyen könnyedén mondja: “kérdezzétek meg apátokat”. Nos, ez nem véletlen.
Otthonmaradó anyukának lenni nehéz. Nem úgy nehéz, mint helytállni komoly üzleti tárgyalásokon, hanem hosszantartóan, kimerítően nehéz. Állandó figyelmet igényel, azt, hogy semmilyen cselekvésben nem merülhetsz el igazán, mert a fél szemednek közben mindig a gyereken kell lenni. Csak egy percre mész be a fürdőszobába? A gyerek már felborította a fél lakást.
Az igazi pihenés? Amikor úgy végezhetsz el pár dolgot, hogy közben csak arra figyelsz.
2. Ha a ház ugyanúgy néz ki, amikor hazajössz, mint amikor elmentél, attól még dolgoztunk egész nap
Van a lakásban egy ilyen konstans kupi, amin akármennyit dolgozunk, akkor is ott lesz. Mert mire a végére érünk az eltakarításának, az elején már újra ott van. Mert ha minden játékot elpakoltunk, a nappali közepén akkor is van néhány. A morzsákról nem is beszélve.
A gyakorlatlan férj ilyenkor megkérdezheti: jesszus, mit csináltál egész nap? Óvakódj ettől a kérdéstől. Mert még a végén eléred, hogy válaszolunk, és elmeséljük mind a 74 “balesetet”, ami a nap folyamán történt, sokkal nagyobb koszt eredményezett, és eltakarítódott.
3. Lehetetlen produktívnak lenni
Egész napunk volt kényelmesen ellátni a feladatokat, hogy nem sikerült időre, és miért vagyunk idegesek? Mert az egész nap során bármit csináltunk, a gyerek közben megpróbálta felborítani a fél lakást (ld. egyes pont), és akármibe fogtunk, épp meg kellett nézni egy elkészült rajzot, ki kellett szedni egy beszorult legot.
És mi a helyzet a délutáni alvás idejével? Sok anyukának nincs az a szerencséje, hogy akkora alvás-bajnok lenne a gyerek, de ha mégis, az sem több órányi szabadidőt jelent ám. Ebbe a kicsi időegységbe kell belezsúfolni a tusolást, a végre-egy-étel-még-melegen-történő elfogyasztását, néhány elintéznivaló telefont, és ki tudja még, milyen apróságokat. Szóval ez nem az, amit “szabad délutánnak” nevezel.
4. Akkor is mi vagyunk az alapértelmezett felügyeletben, ha te otthon vagy
Ez valószínűleg fel sem tűnik neked, de amikor hazaérsz, te nem kapcsolod be azt a “fél szemed a gyereken” gombot, ami nálunk egész nap megy. Ha leszaladunk a pincébe valamiért, akkor konkrétan szólni kell, hogy tudnál figyelni a gyerekre?
Persze ez nem nagy dolog, és nyilván gond nélkül vállalod. De közben meg mégis nagy dolog. Amikor te bejelented, hogy elmész tusolni, akkor az egyértelmű, hogy te ott nyugton leszel, és a gyerekekre is vigyázva lesz addig. Fordítva is jól esne ez a luxus.
Szülőnek lenni nehéz, és nem az a cél, hogy versenyezzünk, kinek nehezebb, hanem az, hogy tegyünk egymásért, hogy mindenkinek könnyebb legyen.
Forrás: ScaryMommy