Itt a koronavírus, tetőtől-talpig gázolunk a kórokozókban. Mindenki a gazdaság teljesen valós fenyegetéseiről, a soha nem elegendő kórházi ágyakról, lélegeztető-gépekről, a rengeteg halottról, a karanténról, a digitális oktatás kihívásairól, a vírus lassításáról ír. Érdemes azonban megállni és elgondolkodni egy pillanatra, hogy ebben a helyzetben milyen szerepet töltenek be a nők, elsősorban az anyák.
„A digitális oktatás hatalmas terhet ró a szülőkre”
Ezzel a mondattal több variációban is találkoztam már a napokban, de érdekes módon körülöttem csak idegösszeomlás szélére került édesanyákról, online tanórára besétáló anyukákról, a Kahoottal és a Google Classroommal bajlódó anyákról hallok és olvasok.
Úgy tűnik, hogy a legtöbb családnál a hagyományos „menetrend” lépett életbe, ugyanaz, mint betegség esetén, vagyis: anya marad otthon a gyerek(ekk)el, apa pedig dolgozik tovább. Hogy miért? Vagy azért, mert anya munkája „nem olyan fontos”, vagy már az alaphelyzetben is fennálló diszkrimináció miatt eleve kevesebbet keres, mint a férje, ezért az ő bevételének kiesése kevésbé fájó a család számára, esetleg a nők azok, akik kiskorú gyermekeik miatt inkább jutnak home office-ban is ellátható munkához.
Akárhogy is: az anyák feladata az elmúlt két hétben minimum megduplázódott, és erről mintha senki nem akarna tudomást venni. Teljesen természetes, hogy a dolgozó (otthonról, vagy bejárva) nők a munka mellett segítik a gyermekeiket az online felületeken történő eligazodásban, többet tanulnak velük mint valaha, küszködnek az appokkal és online felületekkel, mindemellett továbbra is a hátukon viszik a háztartást, vásárolnak, fertőtlenítenek, ebédeltetik a teljes családot.
De senkinek ne legyenek hiú ábrándjai a bölcsődés vagy óvodás korú gyerek(ekk)el otthon maradt „szülőkkel” (értsd anyákkal) kapcsolatban sem. Bár baromi egyszerűnek tűnhet, hogy a gyerekekkel otthon elszórakozgatsz, azért abba nyilván senki nem gondolt bele, hogy sokan már ilyen korú gyerekek mellett is újra munkába álltak. Abba sem, hogy nem lehet játszótérre menni (ha lehetne, a home office-os anyáknak akkor is mindegy lenne). Nem gondoltak továbbá arra, hogy ahol egy gyerek van, az bazira unatkozni fog otthon. Arra, hogy digitális bennszülöttet kell csinálnunk a gyerekeinkből, hogy dolgozni tudjunk. Arra, hogy a gyerek emiatt befordul, magányos lesz. Arra, hogy ahol két vagy több gyerek van, azok a bezártságtól még inkább egymás torkának fognak esni. Arra, hogy ahol eltérő korú gyerekek vannak, lesz akinek online órája van, míg a kisebb tesó autókázhat nyugalomban odakint, vagy élvezheti a „szülők” (vagyis az anya) osztatlan figyelmét.
Megannyi ismeretlen és frusztráló helyzettel találjuk szembe magunkat minden egyes nap, amire nem voltunk, nem is lehettünk felkészülve, hisz’ ki tudta előre, hogy a gyerekeinkkel ilyen intenzíven leszünk majd összezárva.
És nem, nem arról van szó, hogy lusta, semmirekellő némberek vagyunk, hanem arra, hogy ezt a kimondhatatlanul megterhelő, 3-4 állásos melót nem lehet a végtelenségig, de megkockáztatom, hetekig sem csinálni következmények nélkül. Én sem nagyon tudom megbocsájtani magamnak, amikor ráüvöltök a gyerekemre hogy nemigaz hogy nem bír csöndben maradni, mert nekem dolgoznom kellene. Utána szinte azonnal lerakom a laptopom, odakucorodok mellé, és bocsánatot kérek. Nem szoktam ilyen lenni, de az élet sem szokott ilyen lenni.
Szociális munka
Nem tudok nem foglalkozni azzal sem, hogy kiemeljem: a jelenlegi legfontosabb pozíciókban dolgozók mind nők. A legtöbb ápoló, a patikusok, a pénztárosok, a takarítók – nők. Anyák. Nagymamák. És lássuk kiket küldtek azonnal haza, amikor felütötte a fejét a vírus: a pedagógusokat, az óvodapedagógusokat és a kisgyermeknevelőket. Legtöbben szintén nők. A szociális munkát is leginkább nők végzik.
Nem akarom elvitatni a férfiak fontosságát sem, hiszen a mentősök, rendőrök, katonák munkája is fontos, a mentősöké szó szerint a legfontosabbak közé tartozik.
De igazán jó és felemelő lenne, ha végre felismernék országunk vezetői (akik elsősorban férfiak), hogy a nők munkája mennyire pótolhatatlan, fontos – akár otthon, akár munkavállalóként végzik a feladataikat, főleg az ilyen, „háborús” helyzetekben. Mert nőként és főként anyaként minden körülmények között helytállunk, hiszen mindannyian a legjobbat akarjuk a gyermekeinknek.
Kitartást mindenkinek!