Miért van az, hogy ha reggel felöltöztetem a gyerekeim, senki nem mond semmit, de ha kiderül, hogy a férjem csinálta, akkor mindenki odavan: nahát, milyen segítőkész, micsoda teljesítmény! Miért van az, hogy ha ő van az üvöltő gyerekkel a szupermarketben, akkor mindenki olvadozik, milyen bájos jelenet, hogy küzd apuka – én pedig a dühös “hallgattasd már el a gyereked” tekinteteket kapom?!
Nem is csak a feladatok elosztásáról van szó, hanem a hozzáállásról. Valahogy mindenki természetesnek veszi, hogy anyuka az, aki számon tudja tartani, mikor lesz szülői értekezlet az oviban, kinek mit nem szabad elfelejteni azon a héten, és melyik pohárban kell a gyereknek a reggeli kakaót adni, hogy ne legyen dráma.
Miért ez a természetes? Nos, leginkább azért, mert a legtöbb esetben valóban így van a gyakorlatban. Akkor a női agy kapacitása nagyobb?
Az anyák azok a szuperhősök, akiket a legkevesebb hála ér. Mert igen, az anya képes ellátni mindezt. Helytáll a munkájában, kezeli a háztartást, kézben tartja mindenki napindítását, emlékszik a tennivalókra. De ez fárasztó, nagyon fárasztó.
Ezért, kérdem én, miért nem kap nagyobb elismerést az anyai szerep? Úgy alakult a társadalom, hogy az anyák vállára helyeződött ez a rengeteg teher, mégis ha hangot ad a kimerültségének, akkor lusta, és különben is, ő akarta,
És a mai napig nem vesszük észre, hogy egyszerűen túl fárasztó mindez. Sőt, elvárjuk, hogy anyuka ragyogjon a puszta helyzettől, hogy ő ebben a szituációban van, ahol mindezeket a szerepeket elláthatja!
Az anyaság márpedig nem azt jelenti, hogy ki kell hajtanod magad a végkimerülésig. És nem jelenti azt sem, hogy mindig, minden helyzetben neked kell ellátnod ezeket a feladatokat.
Amikor kosz van a lakásban, te érzed magad kellemetlenül, mintha te nem csináltál volna meg valamit. De az igazság az, hogy nem csináltad meg sem te, sem a férjed. Ha a gyereken felemás zokni van az oviban, rád néznek ferde szemmel. Pedig az igazság az, hogy apukát sem akadályozza meg semmi a világon, hogy felöltöztesse a gyereket. Megvan a két keze, képes ruhát választani.
Mindaddig, amíg így állunk hozzá ezekhez a helyzetekhez, az azt jelenti, hogy nincs egyenlőség nők és férfiak között. Amíg a háztartási, gyereknevelési dolgokkal kapcsolatban az anya felé sokkal nagyobb az elvárás, az apának pedig rendkívül alacsony mérce, addig igenis van még min változtatni.
Forrás: ScaryMommy