Quantcast

A születésnap

Horváth Viki

Mit kérsz a születésnapodra? Kérdezte az akkormégférjem, mosollyal a szája szegletében. Felujjongtam belül, sőt, még Halász Judit is felcsendült a fejemben, ez a nap más, mint a többi: az akkormégférjem ugyanis évek óta még csak fel sem köszöntött a szülinapomon. Idén most más lesz. Végre.

Azt gondoltam, így, hogy gyerekünk is van, felfedezte az ünnepek fontosságát. Sminktetoválást, mondtam boldogan.  Az van ugyanis Móninak a szomszédban, aki három gyerek mellett is mindig ragyogóan néz ki. Azt mondta a Móni, hogy igazán nem nagy dolog, kicsit fáj ugyan, de megéri az a pár perc – max fél óra -, utána évekig nem kell a sminkkel foglalkozni. És mégiscsak magabiztosabban megy le az ember lánya a játszótérre, ha össze van rakva. Egyébként is, azt mondják, fontos, hogy az ember adjon magára, ha nő. És ha anya, akkor is. Vagy akkor meg főleg. Az tiszta hülyeség, a sminktetoválás – mondta az akkormégférjem. Persze, hogy hülyeség, gondoltam. De ez a szép a benne, hogy az embernek joga van bármilyen hülyeséget kérni a saját születésnapjára. A gyereknek sem szóltunk semmit, amikor legutóbb a csicsás plüss unikornist kellett beszerezni, mert azt kérte ajándékba. Két napig sem játszott vele, a sminktetoválás legalább évekig tart. És hogyne lenne hülyeség egyébként is: Hülyeség eleve megkérdezni, mit kérek a születésnapomra, mert ő az akkormégférjem, és neki tudnia kéne, hogy mire vágyom. Vagy legalább sejtenie. Nem baj, ha hülyeség, mondtam az akkormégférjemnek magabiztosan, én fogom használni, rajtam lesz, és az én születésnapom. És idén most én ezt a hülyeséget szeretném. Vehetnénk inkább egy új telefont neked, morfondírozott azakkormégférjem, majd ezt továbbgondolva hozzátette: vagy egy új tévét. Én viszont kitartottam a sminktetoválás mellett, mivel telefonálni utálok, tévét meg nincs időm nézni évek óta, a régiről is csak a port törlöm le alkalomadtán. Az tiszta hülyeség, ismételte el az akkormégférjem, én meg csak nem hagytam annyiban, úgyhogy mondtam is neki, hogy nem baj, ha hülyeség, én nagyon szeretnék egy sminktetoválást. És egyáltalán nem muszáj ajándékba kapnom, ki is fizethetem magamnak, igazán nem kell ezen ennyit vacilálni. Rendben, mondta az akkormégférjem,  és szemforgatva tette hozzá, hogy ő biztos nem költ pénzt ilyen hülyeségekre.
Két nappal később – a szülinapomon – rájöttem arra, hogy nemcsak ez a hülyeség az  akkormégférjem szerint. Nyilvánvalóan hülyeség lehet tortát rendelni valaki szülinapjára, és hülyeség virágot is venni az akkormégfeleségnek. Vagy bonbont. Mivel én egyiket sem kaptam. Sőt, hülyeség lehet valakinek odabökni is, hogy boldog szülinapot – mert az akkormégférjem ezt sem tette meg. Másnap lehet, hogy egy kicsit szégyellte magát, mert reggel nekem szegezte a kérdést az akkormégközöságyban, miszerint: „Te, neked nem tegnap volt a szülinapod?” De aztán rájöttem, hogy ezt valószínűleg csak beképzeltem magamnak, mert mégsem mondta aztán, hogy boldog szülinapot.
Három hónappal később megvettük az új tévét. Fél évvel később új telefont kért a saját szülinapjára. A nyelvemen volt, hogy hülyeség, de inkább meggondoltam magam. Felőlem nyugodtan kérhet bárki hülyeséget ajándékba.
Egy évvel később, a következő szülinapomon magabiztosan, teljesen összerakva – és tökéletes sminktetoválásban –  jelentem meg a válóperes tárgyalásunkon. Igazán megérte az a pár perc, max fél óra.

Ez is tetszeni fog