Mondhatjuk, hogy mára „megszoktam”, hogy fellöknek, amikor felszállnék a villamosra, ahogyan azt is „megszoktam”, hogy az autópályán az emberek dudálnak, leckéztetnek és agresszívan nyomakodnak előre. Sajnos „megszoktam” azt is, hogy minden hétre jut egy családi tragédia, egy késelés, egy gyilkosság vagy nemi erőszak Magyarországon. De úgy látszik lassan azt is meg kell „szoknom”, hogy az iskoláskorú gyerekek is veszély jelenthetnek rám vagy a családomra.
Agresszió a suliban, oviban, mindenütt
Nem gondolom, hogy van ember, aki nem hallott még a pedagógust heccelő, lökdöső, papírgalacsinnal dobáló három srácról, akit végül elbocsájtottak az iskolából. Elkövetők, vagy áldozatok? Egy kicsit mindkettő. A tanár az előző iskolában megütötte a diákjait, a mostani helyén pedig szerették volna kirúgatni a gyerekek. Állítólag. Nem tudjuk, hogy a tanár nem ütött-e itt is a videót megelőzően. Nem tudjuk azt sem, hogy esetleg hibájából tanulva megesküdött-e, hogy többé egy ujjal sem ér hozzá a gyerekekhez. Nem tudjuk, hogy a diákokat érte-e attrocitás a pedagógus részéről, ahogy azt sem tudjuk, hogy otthon nem veri-e őket rendszeresen valaki – vagy épp ellenkezőleg: nincsenek-e a végletekig elhanyagolva.
A másik eset: 11 éves kisfiút vert össze boxerrel egy nyolcadikos osztályos gyerek. Már többször találkoztak, ismerték egymást. Ha jól értelmezem, amit olvasok, a kisgyerek heccelte 14 éves barátnőjét, mert bandzsít, és a 14 éves fiú ezt nem hagyta szó nélkül. Bullying az egyik oldalról, agresszió a másik oldalról.
Nem tisztem és szerencsére nem is az én feladatom rendet és igazságot tenni, a rendőrség remélhetőleg szépen felgöngyölíti ezeket az ügyeket, de több kérdés is felvetődik bennem.
Mitől ilyen agresszívek a mai gyerekek?
„Az agresszió általában megoldás a gyermek számára: ennek segítségével tud belső feszültségén, dühén enyhíteni. Az agresszió egyszerűen alkalmazható, és hamar eredmény érhető el vele. A viselkedés által pedig csökken a belső feszültség. Ezért eredménytelen oly gyakran az agresszióval szembeni tiltás, megvonás, esetleg a bántalmazás.” – mondja a gyermekpszichológus.
Ezek a gyerekek mit láthatnak otthon? Találkoznak-e egyáltalán a szüleikkel? A szülők vajon milyen példát mutatnak? Van-e otthon beszélgetés? Az, hogy a szülők nagy része játszik a gyerekekkel szinte utópisztikus állapot. Mert igen, vannak anyák és apák, akik a hetedik ledolgozott nap után is leülnek társasozni, festegetni és beszélgetni, és vannak olyanok is, akik bekapcsolják a tévét és legurítanak egy sört. Úgy látszik egyre többen.
Az agresszió kialakulásához sok helyzet vezethet:
- kudarcélmény, amit a gyerek frusztrációnak él meg
- kirekesztettség, bullying a közösségben
- kevés mozgás, bezártság
- kütyük, TV, appok, mobilok
- a család rohanó életvitele, kevés figyelem jut a gyerekekre
- a maximalista szülők túlterhelik a gyerekeket
- inkompetens iskolarendszer, ami a gyerekek képességeit és fizikális szükségleteit nem veszi figyelembe
- érzelmi biztonság és elfogadás hiánya
Ha jobban belegondolunk, szinte mindegyik ok „kezelhető” lenne egy igazán törődő családi közegben. De a mai gyerekeknek ebből már kevesebb jut részben a szülők túlhajszoltsága, részben a nagyszülők elérhetetlensége miatt.
Tényleg elég, ha azt tanítom az óvodás gyerekemnek, ha bántják a korabeliek, hogy kerülje el őket?
Hogy szóljon az óvó néninek? Hogy tartsa oda a másik orcáját is? A mai világ nem ilyen. Nem elég szépen rászólni a másikra, hogy hagyja abba, ráadásul sajnos azt tapasztalom, hogy az agresszív gyerekek szülei egyáltalán nem nyitottak a probléma megtárgyalására, segítség kérésére, vagy ennek pont a fordítottja igaz: a kétségbeesett szülő teljesen tanácstalan, és nagyon szégyelli magát. Jó hír, hogy az utóbbi valószínűleg elindul a megoldáskeresés felé, mert jól tudja, hogy a gyermeke nem halad jó úton. Én magam arra tanítom a gyerekem, hogy ne hagyja magát. Tudom, hogy nem „trendi” nevelési elv, viszont mára már nem is célpont, pedig két éve még vígan harapták és ütötték a társai. Ő maga szerencsére nem vált agresszívvé.
Mit tehet a szülő?
- Segítsen a gyereknek levezetni a stresszt – akár sport, akár családi kirándulás, akár valamilyen mozgásos tevékenység kapóra jöhet a stressz levezetésére. A gyerekkel együtt érdemes kiválasztani a megfelelő formát, és ehhez érdemes lehet szakember segítségét is kérni.
- Gyakoroljuk az érzelmek felismerését, kifejezését és megélését, mert a későbbiekben ez vezethet a problémák kibeszéléséhez és agressziómentes megoldásához.
- Minden nap beszélgessen a gyerekkel, és töltsön vele legalább fél órát, amikor arról beszélgetnek vagy azt csinálnak, amit a gyerek szeretne.
Ti mit gondoltok erről? Nyugodt szívvel engeditek közösségbe a gyereketeket? Érte már őket valamilyen bántalmazás az ovis- vagy osztálytársak részéről? A pedagógusok mennyire képesek beavatkozni? Beavatkoznak egyáltalán?
Forrás és további olvasnivaló:
https://babafalva.hu/a-gyermekkori-agresszio/
https://www.babaszoba.hu/articles/kisgyerek/Miert_agressziv_a_gyerek_Vekerdy_valaszol
https://www.eletrevalogyerek.hu/blog/agressziv-gyerek-vekerdy-tamas-velemenye/
https://folyoiratok.ofi.hu/uj-kozneveles/ut-ver-tor-zuz-az-agressziv-gyerek