Magyarországon is születnek a bejegyzések, cikkek a házasságról: soha nem kötöttek még ennyi házasságot (legalábbis mostanság) a fiatalok. A házasság jó és szép, a házasság hasznos, a házasságot népszerűsíteni kell, vagy legalábbis ildomos (bizonyos társadalmi kérdéseket tekintve egész biztosan), ám a házasságról úgyis mindenki tudja, hogy nem fenékig tejfel. Annak legalábbis, aki benne van, biztosan nem.
Milyen a jó házasság?
Szerintem az a jó házasság, ahol nyugodtan mondhatom, hogy b@zd meg, mekkora gyökér vagy, de azt is mondhatom, hogy szeretlek. Ahol rám csaphatják az ajtót és ahol tudom, hogy az ajtót rám csapó mindig visszajön. Ahol nyugodtan elmehetek szórakozni, és a társam is nyugodtan mehet, mert fel sem merül bennünk, hogy a másik félrekacsint. Ahol mondhatja az egyik a másiknak, hogy drágám ezt most jól elcseszted, ahogyan azt is, hogy drágám, olyan büszke vagyok rád! A házasság (a jó házasság!) támogat, elfogad, ismeri a hibáidat (néha meg is említi őket), de a lényeg, hogy mindig otthon érzed magad benne.
Mert a házasság lehet otthon, de lehet börtön is. Lehet szabadság, szeretet, és lehet gyűlölet. A házasság egy massza, néha nem tudod hol a teteje és hol az alja. Néha ellep, betemet és majd belefulladsz, máskor sétahajókázni indulsz rajta és csodálod a naplementét. A házasság sokféle. Lehet jó, lehet rossz, lehet “elmegy” és az is lehet, hogy nem tudod megmondani, hogy milyen. A házasságot hirdetni, javasolni teljesen fölösleges, és ráadásul megtévesztő is, mert nem ígérheted ugyanazt az élményt azoknak, akik összekötik az életüket. A házasság egyébként sem való mindenkinek.
A jó házasság titka?
Ma már úgy hiszem a jó házassághoz három dolog nélkülözhetetlen: önismeret, óriási szerencse és rengeteg munka.
Önismeret nélkül fogalmunk sincs mit keressünk, mit akarunk, kivel tudunk majd együtt élni. Szerelmesek attól még lehetünk és ha szerencsénk van, idővel magunkat is megismerhetjük a házasság keretein belül. HA a házasság jó és lehetünk önmagunk benne.
Ha nincs szerencsénk, hiába az önismeret és a lelkiismeretesen belerakott munka. Kell a mázli ahhoz, hogy egyáltalán helyzetbe jöjjünk, hogy találjunk VALAKIT. Mert a mai világban az ismerkedést sem adják ingyen. Bármikor félrevezethet bennünket a társunk, történhet tragédia, jöhetnek anyagi problémák, betegségek, ami egy egyébként jó kapcsolatot is teljesen borítani tud. De szerencse leginkább ahhoz kell, hogy TÉNYLEG jól válasszunk.
A munka szükségessége elvitathatatlan. Akárcsak a benzin nélkül hagyott autó, a házasság sem működhet magától. Amíg szerelmesek vagyunk erre legyintünk, de idővel persze kiderül, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Munka, akarat, elköteleződés és kitartás nélkül egyetlen házasság sem fog működni.
Nem mindenki szerencsés…
Ne feledkezzünk meg azokról a nőkről és családokról sem, akiknek a házasság szó szerint börtön. Ahol legitimálják az erőszakot és az agressziót. Ahol a férfi (a legtöbb esetben ugyanis férfiak az abuzálók) azt tehet a nővel (és a gyerekeivel), amit csak akar. Mert ma, Magyarországon, a házasság keretein belül le lehet szúrni vagy darálni egy nőt, meg lehet ölni a gyerekeket, majd lehet öngyilkosságot elkövetni, vagy olcsó börtönbüntetéssel tovább élni.
Van, aki nem tud házassága kegyetlen rabságából szabadulni, mert nincs pénz, nincs hely és nincs lehetőség a kitörésre. Ahol csak félelem van és kiszolgáltatottság, testi és lelki terror, megaláztatások sora.
És szintén ne feledkezzünk meg az egynemű párokról sem, akik számára hazánkban a házasság nem más, mint elérhetetlen kiváltság. Akik csorbult jogaikkal élhetnek ugyan párkapcsolatban, de az is csak megvetést és gyűlölködést hoz a számukra.
Jó, hogy van külön hete a házasságnak, mert bőven van miről beszélni és főleg van mit tenni azért, hogy NE A HÁZASSÁGOK, de a jó kapcsolatok, a szeretetteljes családi élet legyen a cél.